Ma egy régi kedvencemet, Johanna Spyri Heidi című könyvét szeretném bemutatni nektek. Ez a történet az Alpok hegyei között játszódik, és Johanna Spyri úgy jeleníti meg a csodaszép tájat, hogy olvasás közben magam is úgy érzem, mintha a helyszínen lennék. Azt hiszem, részben ezért is szeretem annyira ezt a könyvet.
A történet főszereplője, Heidi idős nagyapjával él a hegyek között. A hegyi bátyót a közeli falubeliek mind mogorva, rideg férfinak tartják, aki egyáltalán nem alkalmas egy gyerek felnevelésére. Ám Heidi számára a hegyi élet maga a mennyország, hiszen naphosszat kint lehet a szabadban, játszhat a kecskékkel, csodálhatja a természetet. Mindez akkor változik meg, amikor megérkezik a kislány nagynénje, Dete, aki magával viszi őt Frankfurtba. Heidi a Sesemann-házba kerül, hogy játszópajtása legyen a háziúr beteges kislányának, Klárának, csakhogy képtelen megszokni a városi életet. Hiányzik neki a friss levegő, a növények, állatok jelenléte, sőt még a vadul fújó havasi szél is. A kérdés, hogy visszakerülhet-e valaha is szeretett hegyei közé.
A természet nagyon fontos szerepet játszik a könyvben, elsősorban Heidi és Klára számára. De azt is láthatjuk, hogy az emberi kapcsolatokat sem lehet elhanyagolni. A történet egy mellékszála például azt mutatja be, hogyan kezd új életet Heidi magányos nagyapja. Megbocsátani, megváltozni sosincs késő, hiszen ebben a történetben még a lehetetlen is valóra válik!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése