Ma egy régi kedvencemet, Johanna Spyri Heidi című könyvét szeretném bemutatni nektek. Ez a történet az Alpok hegyei között játszódik, és Johanna Spyri úgy jeleníti meg a csodaszép tájat, hogy olvasás közben magam is úgy érzem, mintha a helyszínen lennék. Azt hiszem, részben ezért is szeretem annyira ezt a könyvet. A történet főszereplője, Heidi idős nagyapjával él a hegyek között. A hegyi bátyót a közeli falubeliek mind mogorva, rideg férfinak tartják, aki egyáltalán nem alkalmas egy gyerek felnevelésére. Ám Heidi számára a hegyi élet maga a mennyország, hiszen naphosszat kint lehet a szabadban, játszhat a kecskékkel, csodálhatja a természetet. Mindez akkor változik meg, amikor megérkezik a kislány nagynénje, Dete, aki magával viszi őt Frankfurtba. Heidi a Sesemann-házba kerül, hogy játszópajtása legyen a háziúr beteges kislányának, Klárának, csakhogy képtelen megszokni a városi életet. Hiányzik neki a friss levegő, a növények, állatok jelenléte, sőt még a vadul fújó havasi szél i
Petőfi Sándor nevét mindannyian jól ismerjük. Azt hiszem, nincs is olyan iskolaév, amelyben nem kerül szóba a költő neve. Mégis, az alakját körülfonó legendáktól nehéz elképzelni, milyen lehetett ő a való életben. Berg Judit Szélvésztől kergetve című regényét azért vettem izgatottan a kezembe, mert kíváncsi voltam, mit tud hozzátenni a reformkorról és Petőfiről szerzett korábbi ismereteimhez. Tempi Bori néni, a Vitéz János gimnázium időkapujának őre abból él, hogy a történelem különböző szakaszaiból hozott finomságokat az iskola büféjében értékesíti. Egy alkalommal viszont akaratlanul is galibát okoz: 1844-ben Petőfi Sándor, a Pestre érkezett fiatal diák elveszti azt a füzetet, amelybe első verseit írta. Ez elsőre nem tűnik olyan nagy dolognak, de gondoljunk csak bele: ha a költő neve nem válik egész Magyarországon ismertté, ha nem vesz részt a 48-as forradalom előkészítésében, akkor lehet, hogy az soha nem robbant volna ki. Bori néni két gyereket küld vissza, hogy rendbehozzák a baj