Ugrás a fő tartalomra

Zágoni Balázs: A csillag és a százados

 Zágoni Balázs könyveit mindig szívesen olvasom, és nagyon örültem, mikor megtudtam, hogy megjelent egy új történelmi regénye, A csillag és a százados, amely a második világháború utolsó évébe kalauzol bennünket. Ahogy az éves összefoglalómban ígértem, itt van a részletes ajánlóm erről a könyvről.

A történet két fiú, a zsidó származású Dávid és barátja, Péter szemszögéből mutatja be az eseményeket. A gyerekek kicsi koruk óta jóban vannak, és sokáig úgy gondolják, ez nem is fog megváltozni... Csakhogy 1944. március 19-én Magyarországra bevonultak a német csapatok. Ettől kezdve a zsidók ellen hozott törvények egyre súlyosabbá válnak. Először csak a villamos és a vonat használatát tiltják meg nekik, majd a rádiót is le kell adják. A szülők elvesztik munkájukat, sárga csillagot kell viseljenek, és hamarosan régi lakásukból egy úgynevezett "csillagos házba" kell költözzenek. A jelek viszont arra mutatnak, hogy a fellángoló gyűlölet közepette még az életük is veszélybe kerülhet!

A nehézségek viszont nem érik egyformán a fiúkat. Dávid meg kell küzdjön a bizonytalansággal, a hirtelen jött felelősséggel, Péter azonban ugyanúgy folytathatja életét, mint korábban. Kérdés, hogy kettejük barátsága kitart a nehézségek és veszélyek közepette is? Vagy - sok más emberhez hasonlóan - Péter is magára hagyja a Herzog családot?

A csillag és a százados közelebb hozta számomra a magyar történelem egyik legsötétebb időszakát, ráadásul ezt olyan izgalmasan tette, hogy alig bírtam letenni a kezemből. Közben viszont el is gondolkoztatott. Korábban sokszor feltettem azt a kérdést, hogyan történhetett meg egy olyan szörnyűség, mint a holokauszt. Ez a könyv segített megérteni, hogyan tudtak az emberek elfordulni korábbi barátaiktól, szomszédaiktól, hogyan tudták figyelmen kívül hagyni a veszélyre utaló jeleket. De azt is bemutatta, hogy ennek ellenére voltak, akik még az életük kockáztatásával is hajlandóak voltak segíteni a bajbajutottakon, és erről nagyon jó volt olvasni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2024 olvasmányai

 Mikor megszámoltam, mit és mennyit olvastam az elmúlt év folyamán, kiderült, hogy 2024-ben is sikerült több mint száz könyvet befejeznem. Kicsit meglepett ez a szám, mert sokszor úgy éreztem, hogy a sok tennivaló mellett alig jut idő az olvasásra, de nagyon örülök neki, hiszen így rengeteg új ismerettel és élménnyel gazdagodhattam. Ebben a bejegyzésben öt kedvencet szeretnék megosztani veletek 2024 olvasmányai közül. Még januárban olvastam el Jane Austen A klastrom titka című regényét. Ez a könyv az írónő kevésbé ismert írásai közé tartozik, de nekem már a legelejétől tetszett . Austen más hősnőitől eltérően Catherine Morland nem különösebben szép, okos vagy jóságos - sőt, első pillantásra teljesen átlagos személyiségnek tűnik. A fiatal lány életében nagy eseménynek számít, hogy családja vagyonos szomszédai meghívják őt a népszerű fürdővárosba, Bathba. Catherine-nek viszont még sokat kell tanulnia az életről, az emberekről, a képzelet és a valóság közötti különbségekről... Aki sz...

George MacDonald: A királykisasszony és a manó

 Sziasztok! Egy hosszabb szünet után ma újra hoztam nektek egy könyvajánlót: George MacDonald A királykisasszony és a manó című regényét szeretném bemutatni. A történet   főszereplője   Ilka királykisasszony, aki egy vidéki udvarházban él, a hegyek lábainál. A királylány haja szőke, mint az arany, szeme pedig olyan kék, akárcsak a csillagos ég...ám ezeket a csillagokat Ilka még sohasem láthatta. Sőt: egyáltalán nem is járt még odakint, a valódi éjszakában. Hogy miért? Rajta kívül mindenki tudja, hogy a közeli hegyek gyomrában különös lények élnek, akiket a helyi bányászok csak manóknak vagy koboldoknak hívnak. Ezek a manók egyáltalán nem szeretik az embereket, és legeslegjobban a királyi család tagjait gyűlölik. Ráadásul egyre több dolog jelzi azt, hogy terveznek valamit Ilka ellen!   Még jó, hogy a kislány nincs egyedül. Mikor egy esős napon felfedezőútra indul, az udvarház toronyszobájában egy idős hölggyel találkozik, aki rokkán fonogat, és azt állítja magáró...