Bár ez a könyv elsősorban a két író közti barátságot követi végig, de emellett olvashatunk személyes életükről, műveikről, világnézetükről és a Lewis által alapított Inklingek csoportjáról is. C. S. Lewis élete nem volt ismeretlen számomra, de Tolkienről tényleg nagyon keveset tudtam. Ez az olvasmány viszont mindkettejükhöz közelebb vitt.
Jó volt látni, hogyan tudta ez a két, egymástól nagyon különböző ember segíteni egymást. C. S. Lewis például bevallotta, hogy Tolkien nagyon nagy szerepet játszott az ő megtérésében. Később róla mintázta kozmikus trilógiájának főhősét, Elwyn Ransomot. Tolkien pedig arról beszélt: barátja támogatása nélkül soha nem írta volna meg a Gyűrűk Urát.
Tetszett az, ahogy a két író a művészetekre, különösen az irodalomra tekintett. Tolkien úgy vélte, hogy mivel az ember Isten képmására teremtetett, Istenhez hasonlóan maga is alkotni, teremteni vágyik - ez a kreativitásunk alapja. Ezzel C. S. Lewis is egyetértett. Tolkient az is foglalkoztatta, hogy milyen az igazán jó történet. Mi készteti az embereket arra, hogy olvassanak, ezen belül pedig a tündérmesék felé forduljanak? "A jó történet vigaszt kínál, melyből öröm fakad...Ennek a fajta vigasznak, fejtegeti Tolkien, csak azért van értelme, mert a jó történetek a létező legnagyszerűbb történetre mutatnak, Jézus evangéliumára. Az evangélium első századi történetében megvan a tündérmese, illetve a mítosz minden szerkezeti eleme, és emellett valódi történelmi esemény is volt - a legnagyobb meseíró belépett saját történetébe."
Nagyon örülök, hogy elolvastam ezt a könyvet. C. S. Lewis vagy Tolkien kedvelőinek szeretettel ajánlom!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése