Habár a könyvek valamelyest szépítik a valóságot, mégis látszik, hogy az amerikai prérin nem könnyű megkeresni a betevő falatot. A wisconsini nagy erdőktől kezdve Kansason át egészen a Dakota állambeli De Smet városkáig vezet Lauráék útja, míg végre otthonra találnak. Nem kerülik el őket a gondok-bajok, a hóviharok, sáskajárás és a betegségek sem. Ennek ellenére a sorozat köteteiből csak úgy árad a nyugalom, a békesség, és ez az, ami miatt kedvenceimmé váltak.
Nagyon érdekes volt megtudni azt, hogyan éltek több, mint száz évvel ezelőtt az emberek. Ez a sorozat aprólékosan leírja, mit ettek, hogyan öltözködtek, szórakoztak az amerikai telepesek, milyenek voltak a mindennapjaik. Sokszor egészen meglepő volt felismerni, mennyivel több dologgal rendelkezünk ma, és mennyivel kényelmesebb a mi életünk. Például A hosszú tél című kötetben - ami egyébként a kedvenc részeim közé tartozik - az Ingalls család hét hosszú, hideg hónapot kell eltöltsön egy kicsi házba zárva. Először ez nem is tűnik olyan ijesztőnek, de miután elgondolkodtam azon, én mit tennék, ha csak egy hétig internet, áram és meleg víz nélkül kellene elboldogulnom, még jobban csodálni kezdtem Lauráék bátorságát, kitartását.
Ez a sorozat nem a nagy kalandok miatt vált generációk kedvencévé. Ami időtállóan széppé teszi a könyveket, az nem más, mint a család fontossága, a kitartás, az elégedettség és a szeretet, hiszen ezek olyan értékek, amelyekre most éppen annyira vágynak az emberek, mint száz-százötven évvel ezelőtt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése