A két főszereplő, Márk és Imi a honfoglalást közvetlenül megelőző időszakba kerülnek vissza. Eredetileg csak a büfés nénit akarják követni - mint kiderül, Bori néni innen hozza a fűszeres húst a burgerekbe - csakhogy az események teljesen magukkal ragadják őket. Alig érkeznek meg, máris szemtanúi lesznek annak, hogy idegen harcosok elrabolnak egy fiatal édesanyát. Márk és Imi vissza szeretnék juttatni kisbabáját a családjához, de ez nem bizonyul egyszerűnek. Hamar rájönnek, hogy egyrészt történelemből semmit nem tanultak erről az időszakról, másrészt, hogy a Kárpát-medence egyáltalán nem volt kihaltnak nevezhető! Éltek itt különböző törzsek, népcsoportok, akik közül sokan már a kereszténységet is felvették. Miközben a fiúk a kis Babcsíra otthonát keresik, megértik, hogy ezt a többé-kevésbé békés világot most változás fenyegeti. A titokzatos, idegen lovasok az egész környéket rettegésben tartják, és amerre csak járnak, pusztulás követi őket...
A két gyerek is változáson megy át az időutazás során. Mintha szerepet cseréltek volna: a hallgatag, szófogadó Imi sokkal könnyebben illeszkedik be a középkor világába, sokkal könnyebben elboldogul az erdőkben, lápokon, amerre útjuk vezeti őket. Márk, aki a valóságban mindig a hangadó szerepét töltötte be, most még kommunikálni sem tud másokkal. Útjuk során megváltozik a véleményük egymásról, saját magukról, és a honfoglaló magyarokról is.
Nekem azért volt különleges ez a könyv, mert teljesen más nézőpontból mutatta be a honfoglalás történetét: nem a magyarok, hanem a környező népek szemszögéből. Azt is érdekes volt megfigyelni, hogyan tud két mai gyerek beilleszkedni a 9. századba. A sok-sok különbség ellenére is volt, ami átívelt a századokon: a zene, a történetek bárkit képesek magukkal ragadni. A meséknek nagyobb erejük van, mint először gondolnánk: képesek vigaszt, örömet és gyógyulást hozni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése