Kiss Judit Ágnes: Kórház az osztályteremben

Mit kereshet négy mai gyerek az 1956-os forradalomban?

Mikor Lóri, Réka, Hanna és Sanyi rájönnek, hogy az iskolaudvaron álló öreg platánfa törzséből a magyar történelem bármelyik pontjára visszautazhatnak, az '56-os forradalmat választják. Lóri dédapját szeretnék megkeresni, aki a forradalom leverése után külföldre menekült, és emlékét csak egy régi, fekete-fehér fénykép őrzi. Csakhogy a forradalom eseményei, az a boldogság és összetartozás, amihez hasonlót eddig még sosem tapasztaltak, teljesen beszippantja őket.

Az első órák önfeledtségéből felriadva azonban a dolgok véresen komolyra fordulnak. Hanna és Lóri a Corvin-közben harcolnak, és megtapasztalják, hogy itt a küzdelem csakugyan életre-halálra megy. "Hanna úgy érezte, mindjárt megszakad a szíve...Ahogy a tank lövésétől beomlott a ház egy része, ahonnét harcoltak, úgy omlott össze benne az illúzió a forradalomról. Akármennyire dicsőséges, akármennyire jogos, vért, sebesülteket és halottakat hoz." 

A gyerekek először még abban sem biztosak, szeretnének-e visszatérni a jelenbe. Itt, a harcok között mindannyian találnak valamit, amivel másokat segíthetnek. De nincs választásuk: tudják, hogy november negyedikén az orosz tankok átlépik Magyarország határát, és hamarosan véget vetnek az éppen csak kiharcolt szabadságnak. "Tudták, hogy holnap visszatérnek a saját korukba, ahol nincsenek szovjet katonák, nincs lövöldözés. De nincs ez a remény és összetartozás sem."

A Kórház az osztályterembent megéri elolvasni. Nem csak azért, mert izgalmas, hanem azért is, mert megmutatja a forradalom emberi oldalát is. Rengeteg olyan apróságot leír, ami nem szerepel a történelemkönyvekben, a múlt viszont éppen ezektől a részletektől válik valóságossá. Ugyanakkor nem titkolja azt sem, mennyi fájdalom és szenvedést kapcsolódott a harcokhoz. Talán nehéz, de mégis szükséges erről olvasni. A könyvet tizenkét éven felül mindenkinek ajánlanám.