Charles Dickens: Szép remények

Sziasztok! Ma Charles Dickens egyik leghíresebb könyvét, a Szép reményeket szeretném bemutatni nektek. Ez a regény az egyik kedvencem Dickens művei közül, és borongós hangulata miatt azt hiszem, nagyon jól illik a hűvös, esős őszi időjáráshoz is.

A könyv főszereplője, Pip korán elvesztette a szüleit, s úgy tűnik, nincs más választása, minthogy kövesse nagybátyja példáját, és belőle is falusi kovács legyen. A fiú egyhangú gyerekkorából csak két dolog emelkedik ki. Az egyik, hogy egy ködös, hideg éjszakán egy elítélt fegyencet segített megszökni a lápon. A másik pedig találkozása a titokzatos Miss Havishammal, aki évtizedek óta egy elhagyatott udvarházban él. Miss Havisham és nevelt lánya, a szépséges, de megközelíthetetlen Estella mély benyomást tett a fiatal fiúra, aki elhatározta: felnőttkorában ő is gazdag, befolyásos úriember szeretne lenni. És úgy tűnik, kívánsága valóra válhat: egy napon váratlanul kiderül, hogy valaki pártfogásába vette őt, és elegendő támogatást nyújt ahhoz, hogy Londonba költözhessen és művelődhessen. A jótevőnek csupán egy kívánsága van: teljes névtelenségben akar maradni...

Pip hamar belefeledkezik a gazdag nagyvárosi fiatalemberek gondtalan életébe, ám hiába szeretné maga mögött hagyni múltja titkait, azok elkezdenek a felszínre törni. A Szép remények szövevényes cselekménye bemutatja Pip felnőtté válását, azt, ahogyan jobban megismeri önmagát, szembenéz a hibáival és megpróbál jó döntéseket hozni. De a kísértések nagyok: vajon képes lesz megőrizni lelki tisztaságát, hűséges tud-e maradni szeretteihez, vagy inkább úgy dönt, mindent feláldoz azért, hogy feljebb léphessen a társadalmi ranglétrán?

"A földi életnek sötét ugyan az árnyéka, de a fénye legalább annál élesebb, erősebb" - írta Dickens egy másik regényében, a Pickwick klubban. Azt hiszem, ez a kijelentés a Szép reményekre is igaz. Az író nem riad vissza az élet nehézségeinek ábrázolásától, ahogy attól sem, hogy megmutassa, hogyan torzítják el ezek az emberi lelket. Ugyanakkor ez a könyv a szeretetről és a megbocsátásról is szól, s arról, hogy bár hibákat mindannyian elkövethetünk, megbánni, bocsánatot kérni és újrakezdeni sosincs késő.