2023 olvasmányai

 Összeszámoltam, és kiderült, hogy az elmúlt évben körülbelül 150 könyvet sikerült kiolvasnom. Ennek nemcsak a szám nagysága miatt örülök, hanem azért is, mert sok olyan könyvet sikerült befejeznem, amelyek nagyon érdekesek, izgalmasak és tanulságosak voltak. Most ezekből az olvasmányokból választottam ki ötöt, amelyeket szeretnék megosztani veletek.

 

2023 januárjában már ajánlottam nektek Eric Metaxas Bonhoefferről szóló életrajzát. Még mindig úgy gondolom, hogy ezt a könyvet megéri elolvasni, hiszen egy igazi példaképet mutat be. Egyébként tavaly egy Bonhoeffer különböző írásaiból összeállított áhítatoskönyvet olvastam, és idén szeretnék más írásaiba is belekezdeni.

 Antikvár könyvként, nagyon olcsón jutottam hozzá Szerb Antal Magyar irodalomtörténetéhez és A világirodalom történetéhez. Az irodalom tanulása közben sokszor találkoztam már a szerző gondolataival egy-egy korszak vagy alkotó kapcsán, és ez felkeltette érdeklődésemet a két könyv iránt. A világirodalom történetét még nem sikerült befejeznem, de a Magyar irodalomtörténetet igen, és nem bántam meg. Ha szeretnétek kicsit részletesebben megismerkedni fontos irodalmi stílusokkal és alkotókkal, akkor nektek is ajánlom ezt a két könyvet.

 

 Yeonmi Park (magyarosan Pak Janmi) első könyvét, az In order to live-et (Élni akartam, Akadémiai Kiadó) már pár évvel ezelőtt elolvastam. Yeonmi tizenhárom éves korában szökött el Észak-Koreából, és számos viszontagság, szenvedés során jutott el arra a pontra, amikor végre biztonságban, szabadon élhetett. Első könyvét is érdemes kézbe venni, de a második, az idén megjelent While Time Remains bizonyos szempontból még megrázóbb, hiszen a leírtak nem a világ túlsó felén, egy totális diktatúrában történtek, hanem az Egyesült Államokban, a szabadság hazájában. Ebben a könyvben Yeonmi leírja, hogy mennyire eltávolodott az USA azoktól az eszméktől, amelyek egykor az ország alapját képezték, s hogy az ottani helyzet mennyire hasonlít arra, amit ő Észak-Koreában megtapasztalt. A While Time Remains olyan könyv, amelyet szerintem mindenki el kellene olvasson, hogy kicsit tisztábban lássa a világot, ami körülvesz bennünket.

 

 

 Elizabeth Goudge könyveivel az elmúlt évben találkoztam először. A The little white horse című gyerekkönyve viszont azonnal kedvencemmé vált. Ezt a történetet én tündérmesének nevezném, mert keverednek benne a valószerű és mesebeli elemek. A főszereplő, Maria Merryweather nevelőnőjével együtt különc nagybátyja birtokára költözik, ám hamar kiderül, hogy az elsőre idillinek tűnő Moonacre sok-sok titkot rejteget...Különösen ajánlom azoknak, akik szeretik Lucy Maud Montgomery írásait, mert Elizabeth Goudge aprólékos, részletező leírásai, lassú történetmesélése engem kicsit az Anne otthonra találra emlékeztetett.

 Egy másik gyerekkönyv, ami nagyon tetszett, a The tale of Despereaux volt. Ez a mese egy kicsi, gyenge egérről szól, aki mindig kilóg a sorból. Egy patkányról, aki egy sötét tömlöcben él, mégis a fényről álmodik. Egy butácska szolgálólányról, akit soha senki nem szeretett, és egy csodaszép hercegnőről, aki akaratlanul is az események mozgatójává válik. Ez a mese a történetek erejéről, a szeretetről, a reményről és a megbocsátásról szól. Ebben a könyvben találtam két mondatot, amelyek nagyon szépen megfogalmazzák, hogy szerintem miért érdemes olvasni, és ezzel az idézettel kívánok nektek boldog, sok-sok könyvvel és olvasással teli új évet: "Stories are light. Light is precious in a world so dark". A történek fényt adnak, és a fény nagyon értékes egy ennyire sötét világban.