A regény cselekménye két elképzelt, középkori királyságban játszódik: Unauwen és Dagonaut király országában. A főszereplő, a 16 éves Tiuri éppen a Dagonaut fővárosa melletti kis kápolnában virraszt a lovaggá ütése előtti éjszakán, amikor valaki segítséget kérve, kétségbeesetten megzörgeti az ablakot. Mitévő legyen? Ezt az éjszakát a kápolnában várva kellene eltöltenie, és közben senkihez nem szólhat. Lehet, hogy a segélykérőt a király küldi, hogy próbára tegye, tényleg betartja-e a szabályt! De mi van akkor, ha az ember tényleg segítségre szorul? Hogyan lehet úgy igazi lovag, ha nem segít egy szükségben levő embernek? A fiú úgy dönt, kimegy az ismeretlenhez, és segíteni próbál. Még akkor is, ha ez azzal jár, hogy soha nem válhat lovaggá.
Az idegentől egy levelet kap, amelyet a Fehérpajzsos Fekete Lovagnak kell átadnia. Csakhogy a lovag szállásához érve kiderül: a férfit meggyilkolta a rejtélyes, Vöröspajzsos Fekete Lovag...Így Tiurira hárul a feladat: neki kell elvinnie a levelet Unauwen királyhoz.
Ez a feladat korántsem ígérkezik könnyűnek. Tiuri hamarosan rájön: a Vöröspajzsos Lovag szolgái, a Vörös Lovasok a nyomában vannak. És felbukkan négy, titokzatos, szürkébe öltözött vitéz is, akik szintén őt üldözik...
A fiúnak útja során számos kalandban lesz része, és nemcsak ellenségeket, de barátokat is talál. Viszont nem hagyja nyugodni a kínzó kérdés: vajon örökre eljátszotta annak esélyét, hogy lovaggá üssék?
A könyvben az tetszik a legjobban, hogy Tiuri az egész történet folyamán úgy viselkedik, mint egy igazi lovag: bátor, kitartó, hűséges és segíti a gyengéket...még akkor is, amikor ez a hátrányára válhat. A kedvenc idézetem pedig a következő: "Nem kell ahhoz kardot és pajzsot hordani, hogy lovag legyen az ember." Azaz nem kell ahhoz különleges személynek lenned, vagy szuperképességekkel rendelkezned, hogy valami hasznos dolgot tegyél.
Ha tetszett a Levél a királynak, akkor javaslom, hogy olvasd el a folytatását, A Nagy Vadon titkait is!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése