Szabó Magda családjában nemcsak a kislány, hanem a szülei is szerettek mesélni. A Sziget-kék című meseregény azért különleges, mert ebben a könyvben az írónő egy olyan történetet öntött formába, amelyet még édesanyjától hallott gyerekkorában.
A könyv világát azért szeretem, mert keveredik benne a fantázia és a realizmus. A történet főszereplője egy kilencéves kisfiú, Valentin, akinek akkor áll feje tetejére az élete, mikor édesanyja autóbalesetet szenved, és súlyos sérülésekkel kórházba kerül. Ekkor ugyanis Valentin otthonában a szigorú, idős Lavinia néni veszi át az uralmat, aki emberekkel-állatokkal egyaránt kíméletlenül bánik. Ám egy rossz pillanatban elcsattant pofon és egy szerencsétlen baleset után a fiú rájön arra, hogy képes megérteni az állatok nyelvét. Macskája, Kandúrka segítségével eljut a Szigetre: arra csodálatos helyre, ahol az emberek bántalmazásaitól megmentett állatok élnek. A Szigeten felhőtaxik szállítják az utazni vágyókat, a növények beszélni tudnak, az evőeszközök pedig saját magukat mossák el. A legfurcsább viszont az, hogy az ottani tudósok éppen azt az orvosságot keresik, amivel meg lehetne gyógyítani Valentin anyukáját. Ezt a csodaszert állítólag arról lehet felismerni, hogy amikor elkészül, ragyogó kékre változik a színe, egy olyan árnyalatra, amit Sziget-kéknek neveznek...
Csakhogy Mami egyre gyengül. Vajon a tudósok képesek lesznek időben megtalálni az orvosságot?
A Sziget-kék az állatok és emberek szeretetére és a megbocsátásra tanít. Nekem nagyon tetszett a történet, gyerekeknek és felnőtteknek is ajánlom!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése